A RÉGI SZÉP IDŐKBŐL…

Már-már olyan sok értékes és hasznos információ van az asztrológiai technikákról, főleg tanult és képzett asztrológusoktól, én már nem tudok vadiújat mutatni. Úgy gondoltam előállok ezzel, hogy 1987-ben hogyan raktam le az alapokat. Ezt, vagy ezeket a balatonfüredi korházi időkben én készítettem el, hogy belém ágyazódjanak a legfontosabb tudnivalók az asztrológiából.

Úgy neveztem el anno ezt, ezeket, mint a horoszkóp-lepedők. A beteg- és embersimogató munkám során nagy szolgálatot tett a kényes helyzetek megértésében, vagy a konkrét helyzetek kezelésében. Gyógyító ereje volt, s nem csak a betegeknél, hanem magamnál is: Ki is vagyok én valójában? Jó időtöltés volt a hosszú szolgálati napokon az üres óráimban „összekaparni”.

Szükségünk van az irány kiigazítására! Generációkon át intézkedéseket kapunk és adunk, a reinkarnációt hirdetők váltig állítják – lehet velük ebben egyet érteni – „korábbi tetteink, eredményeink” köszönnek vissza a jelen életünkben. Most minden nehézség során azonnal sorscsapásnak érezzük azt, minden követ megmozgatunk azért, hogy akármit is megakadályozzunk.

Ki lehet jelenteni, én biztosan, hogy ilyen-olyan eset egyet jelent azzal, hogy valójában, valamihez tapasztalatokat gyűjtünk. Ez szenvedés nélkül lehetetlen. Nem kötelező szenvedni sem. Csak annyi történik, hogy a megismétlődő problémák arra késztessenek, hogy más út keresésére ösztönözzön minket! Már csak az a kérdés, hogy mennyi ki-ki időt fordít a sírásra, mennyit a cselekvésre.

Szóval, ha semmit sem tanulunk a körülöttünk kialakult káoszból, akkor újra és újra „születünk”, amíg meg nem tanuljuk a saját „házi feladatainkat”. Hogy a legmegfelelőbb utat találjuk meg a földi életünk a cél érdekében, kell egy jel, vagy jelzés mi, merre és hány méter. Szükségünk van az asztrológiára, az asztrológusra? Igen! Egy percig se érezzük, hogy ez itt egy humbugolás, lozungolás!

A Facebook-on a bevezető kép is erről szól, hogy mint a közlekedési tábla a való életben, itt a kozmikus (égi) tábla, ahogy itt is, ott is tudni lehet, merre megyünk, merre érdemes menni. Nemes egyszerűséggel természetes tapasztalatokat szerzünk a személyes dolgainkat illetően. A – fehér – köpenyem zsebemben lapult ez a „szerkezet” és nap, mint nap „betegsimogató gyakorlatoknál” simán bevetettem!

Így alakítottam ki először magam számára azokat a „jeleket” (szimbólumokat) amelyből tájékozódhattam először ki vagyok én – akkor már hellyel-közzel bővebb ismerettel! Betegek, akik- legtöbbje – semmit sem tudtak önön magukról, csak a betegségből adódóan paráztak. Nem gondolván arra, hogy milyen esélyük is van a születési jegyeik által, hogy a jelen helyzetük: egy-egy újratervezési fázis!

Egy percet sem foglalkoztam avval, hogy a jövőt papoljam – azaz jóslásokba bocsátkozzam -, hanem a „szerkezetemben” a kulcsszavakat alkalmaztam a helyzet jobbítására. Honnan tudtam ki ő, vagy kik ők? Egyszerű, a korlapon mindenkinél rajta volt a születési ideje! Összes planéta a zsebembe lapult és sétálás, csoszogás közben simogattam a lelkét a megfelelő kulcsszavakkal.

A bolygók „útjelzők”, mint a közlekedési táblák is hasznosak, nekem megkönnyítette az embersimogató feladatokat – sőt a kollégáknak is tudtam szolgálni nekik járó-illő szavakkal – miközben nekem is szükségem volt az: „Erő legyen veled!” élményekre. Az asztrológus dolga, hogy megmutassa, lehet innen jó példákkal előállni, hogy jó szolgálatot tegyen, vegyen rá mindenkit a helyes útra!

Illusztráció: internetről