TÜKRÖM, TÜKRÖM, MOND MEG SZÉPEN…

Mindenkinél mást és mást jelent, jelenthet. Gyakran megesik velem szóban és írásban is, mert ezt jól betanultam szóról-szóra: „Nézz szembe önmagaddal! Ülj a tükör elé és nem kell senkinek sem láthatási engedélyt kérni, bármikor megteheted. Azaz, nem kötelező nyíltan bevallani, itt senki sem tökéletes, így én sem!” A Cserepes Művelődési házban – anno az asztrológus dzsemborin – hallottan legelőször, rögtön több értelmet nyert a szótáramba.

Felvettem a tevékenységi körömbe. Magamért és másokért is. Az utóbbi nem mindig tetszett, de – szó szerint – muszáj volt, hogy értsem a mondanivalóját. Minden egyes saját fényszögeimet „falhoz állítottam” és rákérdeztem önzésből! Mindenki más fényszögeit is „falhoz állítottam” és rákérdeztem, kirajzolódott és a jelleme, sorsa, minden olyan dolga, amivel nekem is szembe kellett néznem. Ez a képzeletbeli – és az élő és a valódi – tükröm, a mai napig üzemel nálam…

Mi a lényeg! Már-már, ha nem százszor, vagy ezerszer láttam (kiolvastam) ezeket a tranzitokat, ez olyan, mintha a személyes színházamban ezerszer is látnám az „István, a király”-t. Aspektusok és a szavak újra és újra más-más értelmet nyertek. Egy valami nem, mindig egy ember, annak a jelleme, a sorsa. Valahányszor el-, vagy lejátszottam a szerepeiket, mert egyik-másik nem az enyém, de mindvégig tudtam, hogy milyen képet vágok a tükörbe – miatta!

Megértem már minden planéta túlkapásait – ne feledjék, asztrológus vagyok -, csupán azért, hogy a pofavizit után mi rajzolódik ki az ábrázatomon, amikor szembesülök (mások) problémáival. A saját magamét elrendeztem és a helyén kezeltem, kezelem és a jövőben sem máskülönben. Az alapbolygók, mint sorról-sorra nem a bűnbocsánatot kérések érdekében, de nem is tessék-lássék módon. Bárki, akárki ki is, aki tudja a sajátját, hiba lenne a homokba dugnia fejét, végtére is nem egy strussz az ember!

https://www.facebook.com/norbertp3

Amikor marsikus jelenségekkel találkozom egy képletben egyik a tétlenség, ahogy a fájdalom nélküliség a fő gond forrása! A fényszögei elárulják önként és dalolva, hogyan áll a határozottság, vagy határozatlanság dolgában, hogyan áramlik a képletében a buzgóság, vagy a mi is az oka a puhányságainak.

Amikor vénuszi jelenséggel kellett szembenézni – mások helyett is – a pénztelenség, a szegénység, mint az egyedüllétek a problémák gyökerei! A fényszögei tálcán kínálják a számomra, hogyan is áll birtokviszonya, vagy birtokló viszonya. Enged-e a 21-ből, vagy el se tud számolni huszonegyig.

Amikor a merkúri jelenségeket kellett megértenem, az összes hiba forrása a gondolatszegénység, és a cselekvőképtelenség! A fényszögei itt is elárulják önként és dalolva, hogy mennyi benne az oktalanság, mekkora mentális defektusa van, de az is igaz, mennyire intelligensen ismeri fel a veszélyt.

Amikor a luneális (Hold) jelenségeket fedezem fel egy – asztrológiai – körön belül rögtön elsőre szembetűnik, az otthontalanság (hazajár, de nincs otthon). A fényszögei kiteszi a küszöbre elém, hogyan kötődik, vagy miért is nem kötődik a gyökereihez. Honnan, kitől ered a „hattyú halála”- effektusa benne.

Amikor a szoláris jelenséggel szembesülök, a Napba se lehet sokáig nézni, így aztán semmit se látok, talán jobb is, ha nem látok semmit. A fényszögei a Napnál is világosabban képembe ordítja, mitől olyan felfuvalkodott, mitől olyan hiú, ki miatt engedheti meg magának az ellenőrizetlen úrhatnámságot.

Amikor a jupiteri jelenséget kell megfogalmazni, itt az érzelemnélküliséget és a hitetlenséget kell kiemelni szívfájdalom nélkül. A fényszögei egyértelműsíti nekem, hogy a megalapozatlan büszkesége miatt, vagy a kevés önbizalma-e az, ami miatt képtelen önfegyelmet gyakorolni, amiért gyártja a konfliktusokat.

Amikor a szaturnuszi jelenségeket kell beépítenem a köztudatba, a hivatás-, vagy a kötelességtudat kérdésében hogyan is áll a delikvens. A fényszögei nyilvánvalóvá tudják tenni a számomra, honnan ered belőle a pesszimista beállítottság, tán kényszerességből, elnyomott-e, vagy ő maga az elnyomó?

Az uránuszi jelenségek mögé kell kukkantani, a pillanat tört része alatt kell felismerni, miért lázadozik, miért a sok hűhó semmiért! A fényszögei áramütésszerűen kitágítja a pupilláimat, nála hogyan is őrizzem meg a nyugalmamat, amikor motivációs kulcsszavakat kell találni szalmakazalban.

A neptunuszi jelenségeknél ki kell tudni várni, hogy mikor száll fel a köd a kobakjában és lássam is az önzetlenséget. A fényszögei a mélységekben tapogatás jelenti a számomra, hogyan őrizzem meg a földi életben – a való világban -, nehogy olyat mondjak, hogy elveszítse a józan ítélőképességét.

A plútói jelenségeknél egy kissé meglepő lesz, egyszerű a képlet: valami vagy fekete, vagy fehér. A fényszögei így nem okoznak különösebb gondot, hogyan látszódik – asztrológiailag mindenképpen – előretör-e, vagy túltolja a dolgait. Más esetben túldolgozza magát, vagy küzd saját maga ellen is kíméletlenül.

Senki se merészeljen megvádolni azzal, hogy nem látom a szépet és a jót az égi jelekben, mert még berághatok. A pofavizitek során az én képemet tartom a tükör elé másokért, nem ezt érdemlem! Mert már önkéntelenül is kapkodok, mint egy fuldokló a levegő után, hogy: talán ő is azt látja, amit én így is nézem. Szerencsére mindig megúsztam, mert mint láthatóan élek és virulok. Ha nem, akkor sincs nagy baj, levette a sors rólam ezt a terhet, átruházta az utódjaimra! Így megy ez rajtam kívül, vagy jó esetben tán-tán hatezer éve is érvről-évre!

Steiner Gergely asztrológus (sk)